Ha kliensem volt, lent ⬇️ Ön is elmondhatja véleményét!
(Nem szükséges valós nevet írni, a bejelentkezés adatait csak én kapom meg, és bizalmasan kezelem! Lásd bővebben itt: Adatkezelési Tájékoztató)
Cookie | Duration | Description |
---|---|---|
cookielawinfo-checbox-analytics | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics". |
cookielawinfo-checbox-functional | 11 months | The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional". |
cookielawinfo-checbox-others | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other. |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary". |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance". |
viewed_cookie_policy | 11 months | The cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data. |
Úgy érzem, hogy határozottan nem voltam felkészülve arra, hogy a mai lesz az utolsó beszélgetésünk, kerek 2 év után, még akkor sem, ha már bennem is megfogalmazódott, hogy megpróbálnám egyedül, segítség nélkül kezembe venni az irányítást az életem és a saját érzéseim felett. Mert hiába csak két hetente találkoztunk (bár az utóbbi időben sajnos ritkábban) – az igazat megvallva az életem részévé vált. Nem mint „egyszerű terapeuta”, hanem lelkem mindent tudója, az életem összes szereplőjének kihangosítója, a „kicsi A” narrátora… a tükröm. Szerettem Önnel beszélgetni. Kimondhatatlanul hálás vagyok arra az értő figyelemre, amit életemben először Öntől kaptam meg igazán és hogy ülésről ülésre egyre tisztábban láttam/ ismertem meg saját magam az Ön szemüvegén keresztül. Elmondhatatlanul sokat adtak a saját történetei, példái, amitől méginkább úgy éreztem, hogy teljes mértékben ért engem és hogy nem vagyok egyedül. Először Önnek hittem el igazán, hogy okos vagyok és az Ön segítségének köszönhetem, hogy már ki is kérem magamnak, ha ezt valaki megkérdőjelezi. 🙂 Köszönöm, hogy mindvégig mellettem volt, hogy segítő kezet nyújtott és kihúzott a mélyből, hogy aztán még mélyebbre ásva kerüljek igazán közel magamhoz.
Mikor letettük a telefont, egyszerre éreztem a szívemben végtelen hálát és szomorúságot…aztán elöntött a bizonytalanság érzése…a hogyan tovább…majd a következő pillanatban a Facebook-ot megnyitva egy kép fogadott ezzel a szöveggel:
„Először megijedsz, hogy csak magadra számíthatsz… Aztán megnyugszol, hogy: magadra számíthatsz.”
Mintha Ön küldte volna. 🙂
És megnyugodtam.
MINDENT KÖSZÖNÖK!
Minden jót kívánok Önnek!
Üdv,
A
Kedves András!
A mi együttműködésünk nagyon hamar véget ért a párterápián. Célirányos kérdéseivel ugyanis pont az vált számomra világossá, amire már vagy két éve kerestem a választ. Ideje kilépni a házasságomból, mert csak megbetegít, tönkretesz.
Ahogy mások is írták, először ijesztő, hogy az ember csak magára számíthat, de idővel nagyon megnyugtatóvá tud válni.
Korábban voltam Önnél csoportos önismereti beszélgetésen, szívesen részt vennék újra, ha lesz ilyen alkalom!
Addig is köszönöm a segítséget, a posztjaiban a napi „útmutatást”, igazán sok erőt adnak!
Üdvözlettel:
Egy hálás kliense
(Eddig) két terápiás sorozatot vittem végig Andrással. Mindig jó érzéssel, várakozással érkeztem és feltöltődve, hasznos, aktuális problémáim megoldásához, döntéseim támogatásához fontos gondolkodnivalókkal távoztam.
Mindenkinek szívből ajánlom András segítségét aktuális (vagy múltbeli) élethelyzetének megértéséhez, annak problémás részeiben való útmutatáshoz, támogatáshoz.
Köszönettel,
Péter
Kisebb-nagyobb szünetekkel két éven keresztül jártam Andráshoz, egy éve fejeztük be az üléseket. Egy párkapcsolati döntést nem tudtam meghozni, gondoltam pár beszélgetés egy külső szemlélővel segíthet.
Drága a konzultáció, gyerek mellett nehéz megoldani, nem tudtam pontosan mit várok, mit kapok, megéri-e. Fenntartásokkal, távolságtartással és egy adag gőggel felvértezve mentem. Arra gondoltam, hogy nekem csak ehhez az egy döntéshez kell segítség, 3-4 alkalmat megér, csak annyit árulok el magamról, amennyit muszáj, csak a problémára koncentrálva (mert majd azt én jobban tudom). Egyáltalán nem volt számomra komfortos ez a helyzet, nem akartam elveszíteni az irányítást, sem belátni, hogy segítséget kérek. Emlékszem, András egy alkalommal határozottan rám szólt, hogy ha ilyen stílusban folytatom, akkor feleslegesen megyek és csak kidobom a pénzem. Teljesen igaza volt. Innentől lett együttműködés a közös munka és innentől éreztem magam biztonságban. Ezt azért tartom fontosnak, mert nem tudom, hogy valaha húzott-e határt valaki velem szemben, tisztelettel. Nagy szükségem volt rá,
Az első alkalommal András elmondta, hogy nagyjából hogy épül fel a folyamat, mik az együttműködés szabályai. Nekem nagyon jó volt, hogy ezekben megegyeztünk és be is lettek tartva. Mindig pontosan és felkészülten várt.
Abban a történetben, amit az első alkalmakkor meséltem magamról, szinte nem is szerepeltem. A közös munka folyamán viszont összeálltak az emlékeim, érzéseim egy koherens történetté, ami rólam szól. Egyre inkább főszereplő vagyok, ennek minden nap érzem a hatását a döntéseimben. Kaptam nagyon egyértelmű szabályokat, amikbe lehet kapaszkodni. Korábban sokat bántottam magam, a belső hang egy számonkérő monológ volt, sosem voltam elég jó, bármit csináltam. Andrástól kaptam egy kíváncsi, elfogadó, megértő belső hangot is. Egyre inkább képes vagyok több szemszögből ránézni a helyzetekre. A belső hang monológból párbeszéd lett. A teljesítmény mellett fontos lett az is, hogy miért csinálom és hogy vagyok közben. Úgy érzem, hogy azzal, hogy megtapasztaltam egy ilyen kapcsolatot, jobb szülő is lettem.
Nekem segített, hogy Andrásnak van saját szülői tapasztalata és céges tapasztalata is. A közös munka alatt kértem és kaptam fizetésemelést, váltottam állást magasabb pozícióba, tudatosabb lettem és jobban megbecsülöm magam.
Azóta jártam csoportba, másik mentálhigiénés szakemberhez, klinikai szakpszichológushoz. Már több tapasztalattal is azt gondolom, hogy akkor nagyon jól tettem, hogy segítséget kértem és egy cseppet sem bántam meg, hogy Andráshoz fordultam.
Hálás vagyok a kíváncsiságáért és figyelméért. Szívből ajánlom másnak is.
Több mint öt évvel ezelőtt vettem részt András terápiáján.
Együttműködésünk rövid ideig tartott (körülbelül fél év), kifejezetten hasznosnak gondoltam akkor is és most is. A heti egy alkalmas konzultáció számos témakörben felnyitotta a szememet, két nagyon fontos kérdésben az egyik válasz durván sokkolt, a másik viszont kifejezetten megerősítette azt, amit addig is gondoltam. Az ott elhangzottak, átéltek, előbukkanó gondolatok gyakorlatilag kijelölték az utat, a hogyan továbbot.
Mindenkinek ajánlom, jó szívvel – annak is, aki úgy érzi, „semmi baja sincs”, mert lehet, hogy de, van, csak nem tud róla.
Szóval a közös munkáról “Csizivel” (én csak így hívtam magunk között)…
A magázódást nehéz volt megszoknom, viszont életem egyik legjobb döntése volt Andrást választanom kísérőmnek. Azt kell, hogy mondjam, hogy az általa képviselt valóság és “terápiás” irány teljesen más, mint amit vártam volna vagy amit gondoltam egy szakemberről. És pontosan erre volt szükségem!
– Olyan eszközöket és megértéseket kaptam, amelyeket – tudom – egész életemben használni (és mélyíteni) fogok.
– Konkrét, nagyon pozitív változások történtek az életemben, de nem azért, mert kitűztünk volna bármiféle ezzel kapcsolatos célokat. Nem. Ezek a saját idejükben egyszerűen megtörténtek.
– Olyan nekem András, mint egy gyengéd, de határozott “pásztor”, aki újra meg újra visszaterelt az igazsághoz és valósághoz vezető útra.
– Valójában csak “beszélgettünk”, mégis, az egyik legerőteljesebb folyamattá vált ez, hiszen minden ülésünk között az újonnan kapott impulzosokkal 1-2 hétig folyamatosan dolgozhattam.
– 30 év önfejlesztéssel és önismerettel a hátam mögött, a “tudásom” nagy része teljesen felfordult, átmosódott és ami maradt, az viszont sokkal valóságosabb, mondhatjuk, bölcsebb.
Egyszerűen pontosan tudom, hogy mi a teendőm, mik az “eszközeim”, és hogy hogy hogyan éljem az életem másképpen. 1%-ot korrigáltunk az irányon, de óóóó, az az 1% hosszútávon mit is jelenthet! Szuper izgalmas!
Örökké hálás leszek az együttműködésünknek!
Köszönöm,
Endre
Andrásnál először 2020-ban, 32 éves koromban jártam. Akkor már tíz éve nagyon erős szorongással éltem, éppenhogy elevickéltem az életben. Több piszchológusnál és segítőnél jártam már előtte, de igazi áttörést egyik sem hozott. Ezért 32 évesen már lassan kezdtem elfogadni, hogy akkor ez lesz, ilyen lesz az életem, mindennap beszűkült tudatállapotban próbálok majd valahogy átvergődni az életen. Teljesen összetörnek éreztem magam és hiába próbáltam pszichoszomatikus jelekkel kérni, hogy valaki mentsen már meg. Aztán az Andrással való 1,5 éves közös munka váratlan fordulatot hozott. Valami olyasmit kaptam, amit a szüleimtől kellett volna megkapnom,; a belső iránytűmet, a belső hangomat hallhattam meg életemben először a terápiának köszönhetően. Ez alapjaiban javította meg a mindennapjaimat, így örökre hálás leszek. Eddigi életem legjobb döntése és befektetése volt, az Andrással való közös munka. Ezúton is köszönöm.
Andrással 2021-ben kezdődött a terápiám, munkám. Nagyon intenzív és szélsőséges időszakot éltem meg akkoriban, azt éreztem, azonnal segítség kell, vagy elvesztem a józan eszem. Azóta vagyok hálás a sorsnak, ha van ilyen, hogy Andrással dolgozhattam. Nekem nagyon fontos, hogy a terapeuta ne csak meghallgasson és validálja az érzéseimet, hanem beszélgessünk, cseréljünk véleményt, kérdezzen vissza, hogy képes legyek máshogy végig gondolni a dolgokat, még akkor is, ha nem mindig „tetszik” az, ahova érkezem. Mert így lehet változtatni. Ez a fajta odaforduló, odafigyelő, emberközpontú és aktív hozzáállás András részéről rengeteget segített nekem, és habár már nem járok terápiára, elég gyakran előfordul, hogy azt kérdem magamtól: „Na, akkor most mit mondana Csizi András?”. 🙂
Számomra mindig erős bázis és refernciapont marad a közös munka, Minden jót kívánok, köszönettel,
Barbara