Nem csak az ukrajnai háború kapcsán osztom meg ezt a gondolatmenetet, hanem mert ugyanennek a belső háborúnak a következménye:
– a (bármilyen szempontból) kisebbség gyűlölete
– a (bármilyen szempontból) másság gyűlölete
– a (bármilyen szempontból) gyengébb bántalmazása
Egyetértek Sri Chinmoy (indiai szülésű spirituális tanító, író, filozófus) lenti szavaival, de itt is hiányzik a “hogyan” kérdésre a válasz.
Nos, az én válaszom az, hogy -tapasztalatom szerint: segítséggel- szembenézünk a lelkünkbe épült sokszor pusztító erőkkel, félelmekkel, korlátokkal, majd megértjük keletkezésüknek legmélyebb okait, akkor és ott reális segítő, védő funkcióit, ami által fokozatosan megszűnik a hatásuk. Ennek eredménye az, amit sokan keresnek: a “belső béke”. Én úgy szoktam fogalmazni: megbékélés önmagammal.
„Két háború van, a belső és a külső.
A belső háború az a háború, amelyet belső lényünk vív a korlátok, a tudatlanság, a kétség és a halál ellen.
A külső háború az a háború, amit ember vív ember ellen, nemzet nemzet ellen és ország ország ellen.
Nos, a kérdés a következő: mikor és hogyan érhetnek véget ezek a háborúk? Ezek a háborúk csak akkor érhetnek véget, ha előbb megszűnnek a belső háborúk. Azaz amikor a belső világban a belső lény vagy lélek legyőzi a tudatlanságot, a félelmet, a kétséget és a halált. Akkor a külső világban nem lesz szükség háborúra.
Azért harcolunk, mert mélyen bennünk diszharmónia, félelem, szorongás és erőszak van. Amikor mélyen bennünk béke, öröm, teljesség és boldog elégedettség van, akkor nem szítunk háborút.”
– Sri Chinmoy
#csiziandras
(Fotó: pixabay.com)
