Ön is érzi magát néha magányosnak?
Akkor is, ha éppen nincs egyedül?
Nem véletlenül.
A magány mindenki életében ott van valahol, hiszen hordozzuk magunkban azt a tudást (?), hogy egyedül teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, szükségünk van valakire az életben maradáshoz, vagy másként fogalmazva: egyedül meghalnánk!
Ha a születésünk körül, vagy akár utána hosszabb-rövidebb időre magunkra hagytak, amikor éppen nagy szükségünk lett volna valakire, akkor a magány összekapcsolódott a félelemmel: „mi lesz most velem, itt és most akár végem is lehet!”
Ezek a korai élmények megalapozhatják akár az egész további életünk kapcsolatait: nem tudunk kapcsolat nélkül élni, hiszen az alap érzésünk az maradt, hogy „kapcsolat nélkül meghalok!”.
Sokáig én is úgy éreztem, gondolkodtam a magányról, hogy: “majd ha lesz valakim, aki igazán szeret, akkor elmúlik a magány érzésem”…
Aztán, mivel nem múlt el, sok kapcsolat és egy konkrét szakítás után elmentem terápiába.
A terápiás folyamatban már úgy gondoltam, hogy: “ha majd fogok tudni kapcsolódni az én „magányos belső gyermekemhez”, majd megnyugszik és elmúlik a magány érzésem”…
Természetesen rengeteg dolog változott, kiegyensúlyozottabbá váltam, kevésbé szorongtam, de egy dolog nem változott a mélyben: a magány!
Sok-sok év terápia után jutottam csak el oda, hogy beláttam:
A magány éppen attól magány, hogy ott NINCS kapcsolat! Nem lehet “hozzá kapcsolódni”, se megszüntetni! Ha megtörténne, akkor már nem magány lenne, hanem kapcsolat!
A magányba bele lehet süllyedni/zuhanni, és csak eggyé lehet válni vele!
Ha küzdök ellene, ha valakit/valamit használok ellene, megmarad fenyegetőnek és csak „túlélem valahogy” azokat a pillanatokat, napokat…
De ha nem küzdök ellene, hanem engedem, hogy történjen, nem kapaszkodok meg senkibe/semmibe, nem akarom megszüntetni, akkor a helyére kerül.
Van!
Egy idő után már nem elviselhetetlen lesz, hanem eleinte semleges, aztán egyre inkább „puhává” válik.
Már nem fenyegető és félelmetes, hanem az énem egyik állapota. Nem jó, nem rossz, hanem: olyan, amilyen!
#csiziandras
