Évekkel ezelőtt, miközben “a családban” azt terjedt, hogy én hagytam magára anyámat, én fordítok neki hátat, én nem foglalkozom vele stb. a valóságban ez történt:
A lenti, egy utolsó levélváltás volt anyámmal. Egy utolsó “leirata” annak, hogy mennyire nem akarja tudomásul venni, hogy nem olyan lettem/vagyok, amilyennek ő szeretett volna, csalódott és egyben mély üzenete annak, hogy: NEM KELLEK NEKI!
Látni sem akar…
Én:
“Szia,
Gondoltam írok pár dologról, amit érdemes tisztázni, mert az utóbbi időben nem egy helyről jön vissza hozzám sokminden, ami egész másként néz ki, mint a valóság:
– Soha nem mondtam, hogy nem tarthatod a kapcsolatot velem, nem akarlak látni, vagy hallani rólad. Te nem élsz a lehetőséggel. Azt mondtam, hogy egyoldalúan nem foglak mindig keresni. És lásd: ahogy nem kereslek, Te egyszer sem keresel…
Megj: 2021. júliusban kérdeztem utoljára, hogy mehetünk-e hozzád látogatóba 3-an (“A”, a párom és én), amire a válasz az volt, hogy: „nem szeretném”. Ezek után Te megkérdezted mikor van nálam “A” és direkt úgy szervezted, hogy akkor jöjjetek fel Bp-re, hogy NE nálam kelljen találkozni vele, hanem az exemnél. Ezek után utoljára is én hívtalak, hogy megkérdezzem milyen volt itt…Azóta nulla a kommunikáció felőled (azt nem számítom annak, hogy elküldted a KSH-s dolgokat meg küldtél egy üzenetet szülinapomra)
– Soha nem mondtam, hogy nem látogathatod “A”-t, vagy ne tarthatnád vele a kapcsolatot online, telefonon. Te nem élsz a lehetőséggel.
Megj: ezzel szemben az exemmel kommunikálsz és ott beszélsz vele. Én “A”-nak is mondtam most a héten is, hogy ha akar beszélni veled, semmi akadálya, odaadom neki a telefont, nyugodtan hívhat. És most Neked is mondom: üzenj előtte, hogy mikor és hívhatod nyugodtan. Én bele se fogok szólni.
– Csak “P”-nek (megj: anyám élettársa) mondtam anno, hogy a minősíthetetlen bunkó stílusa miatt mindaddig nem vagyok hajlandó vele találkozni, amíg nem kér bocsánatot.
Aztán mikor ott voltam Nálad erről is beszéltünk, és azt mondtam, hogy ha éppen ott vagyok/vagyunk nálad, nem kell elmennie (ezt neki is elmagyaráztam, de nem érti és mégis elment…), de nem fogok vele kommunikálni.
Persze ez már nem aktuális, mert Te nem szeretnéd, hogy oda menjek.
Számtalanszor elmondtam neked, hogy hogyan is voltam és vagyok veled, de úgy látszik nem érted. Most is azt csinálod, mint anno: másnak panaszkodsz, engem viszont arra sem méltatsz, hogy beszélj, kérdezz, rendezd a kapcsolatot -ha akarod.
Nem én nem tartom veled a kapcsolatot, hanem Te nem akarod igazán velem. Mindaddig, amíg reménykedtél abban, hogy olyan leszek/lehetek, amilyennek szerettél volna mindig is látni, addig oké -vagy legalábbis: „jaaaj fiam…ne legyél már ilyen…”– voltam, most hogy már csak önmagam tudok és akarok is lenni mindig, már nem kellek Neked. Megszakítod velem a kapcsolatot sőt: engem állítasz be hálátlannak…
Mondd anyám: mi rosszat tettem én Neked azon kívül, hogy nem váltottam be a hozzám fűzött reményeidet? Tényleg kíváncsi vagyok! Sorold!
Nem hiszem, hogy érdemben válaszolsz erre a levélre, de végül is nem is kell.
Nekem volt fontos, hogy megírjam…
Minden jót Neked!
Ui: Amit “A”-val kapcsolatban írtam megismétlem: nem voltál, most sem vagy és nem is leszel letiltva a vele való kapcsolattartásról, nyugodtan keresd!
Üdv!
András”
Anyám válasza:
“Szia Fiam!
Nem, nem akarok panaszkodni.
De azt sem akarom, hogy megmond, mit csináljak, gondoljak, tegyek- én is önálló lény vagyok.
Jó nekem, így, ahogy van- tehát nincs elvárásom!
Viszlát: anyád”
#csiziandras
