Tehetetlenség = nem tehetem meg.
Rövid magyarázat:
Minden gyerek azzal az egyértelmű “drive”-al születik bele a világba, hogy megismerje önmagát és a világot. (Aki látott már kisgyereket közelről, tudja micsoda erő, energia van benne erre 😉)
Ehhez – adott életkori sajátosságaihoz igazodva – kíváncsiságra, biztonságos keretekre, kapaszkodókra van szüksége. Így válhat belőle önazonos, másokkal és a világgal harmóniában elő ember.
Viszont, ha nem ezt a támogató, biztonságos, kíváncsi közeget, hanem a szülő hiedelmeit, vágyait, elvárásait, félelmeit kapja, akkor nem kereteket, hanem korlátokat kap, amik – különböző okokból – azt üzenik neki, hogy amit szeretne, azt nem teheti, helyette kénytelen azt és úgy, ahogy a szülő (=világ) várja tőle, engedi.
Tehát a tehetetlenség a tettvágyamra érkezett nem adekvát válasz, ami felnőttként már belsővé vált, belülről korlátoz. Azért feszít, mert ott van bennem a késztetés, hogy tegyek valamit, de erre automatikusan jönnek a tiltó, korlátozó gondolatok, érzések: „haszontalan”, „lényegtelen”, „nem szabad”, „nem illik”, „szégyenletes”, „veszélyes” stb.
