A boldogság kapcsán jutott eszembe…
Nem az apróságok vagy az azok élvezetének képessége tesz boldoggá hanem az, amikor kapcsolódni tudunk a saját belső igényeinkhez és azt lelkifurdalás, bűntudat nélkül ki merjük fejezni és meg merjük élni.
Ha ez nem megy, akkor mindig az a kérdés, hogy:
– miért érzek lelkifurdalást/bűntudatot, ha csak a saját örömömre teszek valamit?
– miért nem tudok/esik nehezemre kapcsolódni a saját vágyaimhoz?
– mi az, ami megakadályoz abban, hogy felszabadult legyek?
